Utazás saját szervezéssel

Hogyan szervezzünk saját tervezésű utazásokat.

Feedek
Megosztás
Legfrissebb bejegyzések
Címkefelhő

A hónap videója 20. december - Olaszország - Amalfi

péntek, december 7, 2018 Posztolta artcopy 10:08

A ehavi videó egy csodalátos vidékre vezet, Amalfiba. Klubommal történt utazásunk alkalmával végigmentünk a salernói félszigeten, és magálltunk Amalfiban is. Gyönyörű kis ékszerdoboz ez a városla. Örömmel töltöm ide ezt a kisfilmet.

Bizonyára szívet melengető lesz számotokra a hazai télben.

Előfizethető zenei és utazási fájlok

vasárnap, december 2, 2018 Posztolta artcopy 08:45

Amint látszik, utazási videóim és klasszikus zenei felvételeim nagy számban vannak. (Mindkettőből több száz) Aki pl. szereti Haydn-t, nekem megvan mind a 104 szimfóniája, többek között.

Arra gondoltam, hogy ezeket bárki számára elérhetővé teszem bizonyos feltételekkel.

Ezek a következők. Havi 200.-Ft átutalása esetén 5 klasszikus zenei fájlt, vagy 3 utazási videót küldök havonta minden előfizetőnek. Aki kéri, annak listát küldök a zenei fájlokról és az utazási videókról.

Remélem mindezt elfogadhatónak találjátok, és jelentkeztek nálam az artcopy@freemail.hu email-címen.

Hát hajrá! Jelentkezzetek!

Kedvenc zenéim 1.

csütörtök, november 29, 2018 Posztolta artcopy 09:05

Mindig is szerettem a klasszikus zenét. Főként Haydn-t, Mozart-ot, Vivaldi-t. Hát miért ne legyen itt is erről valami ízelítő.

Elsőként hallgassátok meg Vivaldi Négy évszak c. concertóit.

 

 

[Megtekintés] A hónap videója 19. november - Lengyelország, az ismeretlen testvér 2.

kedd, november 6, 2018 Posztolta artcopy 07:56

A sorozat második része Galiciába vezet. Bemutatja Przemysl városát, és az akkori Európa egyik legnagyobb erődrendszerének maradványait, ahol hős fiaink annyit harcoltak, szenvedtek, és meghaltak a monarchiáért.

A Svejk c. filmből vett jelenetek színesítik és érzékeltetik az egykori idők hangulatát.

És ismét csak könyvekről...

hétfő, november 5, 2018 Posztolta artcopy 08:45

Évente, kétévente előveszem azokat a könyveket, amik elég nagy hatással voltak rám, élményt jlentett az olvasásuk. Ezek közé tartoznak Marlena de Blasi könyvei, az Ezer nap Velencében, és az Ezer nap Toszkánában (mindkettő a Stahl könyvtára sorozat darabja).

Ezek a könyvek egy asszony különös idegenbe-szakadásáról szólnak, s ennek érdekes, olykor izgalmas történetét mesélik el. S minthogy egy asszonyról van szó, helybéli receptekkel fűszerezi írását, melyek alapján az olvasó is elkészíteti a messzi távol jellegzetes étkeit.

Marlena de Blasi: Ezer nap Velencében (Kulinária kiadó 2005)

Marlena de Blasi Ezer nap Toszkánában (Kulinária kiadó 2006)

A hónap videója 18. október - Lengyelország, az ismeretlen testvér 1.

hétfő, október 15, 2018 Posztolta artcopy 09:07

A sorozat első darabja a lengyelországi Przemysl-be vezet, ami bennünket főleg az első világháborúra emlékeztet. Ez a szép, műemlékekben gazdag város igazán érdemes arra, hogy - ha tehetjük - látogassuk meg, bolyongjunk elragadó utcáin, terein, mert itt szinte kézzel fogható a történelem.

Gondolatok az utazásról

szombat, október 13, 2018 Posztolta artcopy 08:33

A napokban újraolvastam Frances Mayes egyik könyvét, az Édes élet Itáliában-t. A könyv folytatása a Napsütötte Toszkána című első művének, és szintén a Bramasole-beli napjaik krónikája. Többek között értekezik, elmélkedik az utazásról is, és mivel magam sem tudnám jobban kifejezni, álljonak itt az ő sorai:

"Amikor útra kelek, hogy megismerjek egy idegen országot, ugyanez a "milyen másnak lenni" érdekel, csak talán nagyobb léptékben - az egész kultúrát, a táj, a nyelv egészét szeretném ilyenkor átlátni. És azt, hogy ki vagyok én az új helyen, és kik lehetnek azok, akiknek ez az otthona."

Hát igen, valószínűleg nagyon sokunkat hasonló gondolatok, érzések hajtanak idegenbéli utazásainkon. Emlékszem, milyen öröm volt számomra a vonaton való beszélgetés egy fiatal lánnyal (középiskolás korú lehetett), bár a kérdései, melyek orságomra irányultak, meglehetősen bárgyúak, kevés ismeretre vallóak voltak.

Mayes aztán így folytatja:

"Ha az ember élni próbál idegenben, akár csak két hétig, szálloda helyett mondjuk kivesz egy házat, és a sarkon veszi a fügét meg a szappant, elvegyül a helybeliekkel a presszóban, és az étteremben, koncertre vagy templomba megy, akkor önkéntelenül ráhangolódik a hely hullámhosszára - és minél jobban ráhangolódik, annál érdekesebbek, annál csodálatra méltóak lesznek az emberek, akik okyanok, mint ő maga, és mégis annyira mások."

Magam is nagy élvezettel néztem hosszú perceken át a római bútor-restaurátort egy belvárosi csendes kis utcában, amint félig-meddig az utcán csiszolgatott egy barokk asztalkát. Elkézeltem a napját, a megrendelőjét, aki lehetett egy idősebb ür, akinek öröksége ez az asztalka, és most elérkezettnek látta az időt, hogy kopottságát újszerűségre cserélje.

És ismét Mayes:

"... a szenvedélyes, vérbeli utazó keres valamit. Hogy mit? Valamit, ami megváltoztatja őt magát, valamit, ami kifejezhetetlen. Ha nem találja meg, úgy érzi, nem is történt vele semmi... Láttam én, hogy Perugiában sorban állnak a japánok az ázsiai étterem előtt. Itt a remek olasz konyha, de ők inkább ráfanyalodnak az otthon megszokott ízek felhígult, elkorcsosult változatára, aztán nyilván csak morognak."

Magam is tapasztaltam, hogy honfitársaim csak az otthoni jó túróscsuszát, meg rántott csirkét hiányolták, és ették az otthonról hozott májkrémet, meg kolbászt. (Jóllehet ezt a költségek minimalizálása miatt meg is értettem.) Kispénzű túrista ott spórol, ahol tud. De azért, ha már idegenben járunk, azért mégis csak ki kell próbálni egy-két helyi ételt is. Ez is hozzájárul az élményszerzéshez.

Mayes még ezt is írja:

"Olaszországban könnyebb dolga van az embernek, mert itt minden város, minden borgo, minden fattoria intenzíven, tökéletesen önmaga. Mindenhol máshogy néz ki a szökőkút, a delfin, a nimfa, a templom, az angyali üdvözlet, az etruszk obeliszk, meg a templomban a családi névtáblák a pad támláján."

Vagyis mindenre rá lehet csodálkozni, nem sajnálva, hogy nem olyanok, mint otthon. Sőt! Ez teszi érdekessé, különlegessé őket, érdemesnek arra, hogy hosszú időn át megőrizzük emléküket.

Ezért mindig örülök, ha ilyen és hasonló könyveket olvashatok. Időnként újra előveszem őket, és - tapasztaltam - újra és újra elbűvölnek igaz mondanivalójukkal.

Utazási videó Lengyelországról 2.

kedd, október 9, 2018 Posztolta artcopy 18:37

Ebben a második részben is szép, meglátogatásra érdemes városokat ismerhetünk meg. Nézzétek élvezettel!

Utazási videó Lengyelországról 1.

szombat, október 6, 2018 Posztolta artcopy 08:51

Lengyelország mindig is a "szívem egyik csücske" volt, amióta többszöri oda-utazás után alkalmam volt több hónapot a sziléziai Wroclawban tölteni. A hozzánk hasonló életstílus, az emberek kedvessége, barátkozási szándéka, a sok-sok csodaszép, újjá varászolt műemlék, mind mind ösztönöz arra, hogy ismételten felkeressem ezt az országot.

A limoncelló, ez a kitűnő olasz likőr

szombat, szeptember 22, 2018 Posztolta artcopy 08:46

Már rég volt, amikor először kóstoltam meg a limoncellót, de azóta az egyik kedvenc italom. (Máig ezt hozom haza ajándékként a családnak.)

Átlagos ismertségnek és közkedveltségnek örvendő ital a limoncello, az olaszok kedvenc citromlikőrje. Itthon is egyre többen isszák boldogan ezt a semmihez nem hasonlítható édeskés-keserű ízvilágú, erőteljes citromsárga színű italt. Viszont lehet, hogy kevesen tudják, honnan is ered, mitől ilyen szép sárga, és egyáltalán, hogyan és miből készül.

Az általános elképzelésekkel ellentétben az olasz citromlikőr jellegzetes ízvilága annak köszönhető, hogy a citrom héját használják fel elkészítése során, természetesen víz, alkohol és cukor hozzáadásával. Hagyományosan, legalábbis a legenda szerint sorrentói citromból készül. Alapvetően jellegzetes limoncello készítő területek közé sorolhatjuk a teljesség igénye nélkül az Amalfi-part környékét, a Nápolyi-öböl és Sorrento környékét, de bár hagyományosan olasz ital, és a legtöbb limoncello Olaszországból származik, Málta és Franciaország is feltette magát a limoncello gyártás térképére. A pontos olaszországi származási helyét ugyan nem sikerült megállapítani, abban megegyeznek az iparág ismerői, hogy ez az ital legalább 100 éves múltra tekint vissza.

Mondhatnánk, hogy gyorsan ledöntve, de ne vicceljük el ennek a finom, aromás italnak az élvezetét. Az olasz hagyományok alapján általában étkezés után szervírozzák, hűtött állapotban. Van, hogy a poharat is hűtik, mielőtt a végfelhasználóhoz kerül az ital. Aki alapvetően fogékony a finom likőrökre, annak biztosan ízlik majd, némi költői túlzással és élénk képzelőerővel, ha csukott szemmel fogyasztjuk, a dél-olasz napsütést is szinte érezhetjük.

 

Egy kis recept vállalkozó szelleműeknek.

  • 4 db citrom (mindenképp bio, kezeletlen héjú citrom legyen!)
  • 3,5 dl vodka (grappa még jobb lehet, ha éppen azt tudunk beszerezni)
  • 100 g cukor
  • 175 ml víz

Az egész citromokokat forró vízbe áztatjuk 20 perc-fél órára, úgy, hogy a víz ellepje a gyümölcsöket. Éles pengéjű hámozóval lehántjuk a héját úgy, hogy minél kevesebb fehér részt vágjuk le. Az így kapott héjat lezárható tetejű üvegbe (pl. kapcsos befőttes üveg) tesszük és felöntjük az alkohollal. Így tároljuk/érleljük 1 hétig.

A vízből és cukorból szirupot készítünk, majd ezt hozzáadjuk az alkoholos citromhéjhoz, miután lehűlt. További egy hónapig hagyjuk még állni, utána leszűrjük, és olyan üvegbe öntjük, amiben akár ajándékként is továbbadhatjuk.

Meglepő látogatottság!

szerda, augusztus 8, 2018 Posztolta artcopy 08:44

Azon túl, hogy bejegyzéseimet már hetek óta 3-4000-ren olvasgatják, az egyiket, az Olvass és gazdagodj-at több mint 830-an látták, olvasták. Ennek különösen örülök, mert mint notórius olvasó, mindenképpen azon vagyok, hogy a papíralapú könyvek olvasására biztassak mindenkit.

Életem során a könyvek már számtalan élményt és ismeretet adtak, továbbítottak nekem, és gondolom ezzel így van minden olvasást kedvelő. Szeretném, ha az olvasás szinte napi szükségletévé válna minél több embernek, és élvezné ennek üdítő, gazdagító hatását. (Még talán a világ is jobbá válhatna ezáltal.)

Családomban a könyvek szeretete nemzedékek óta "apáról fiúra" száll, a gyerekek, unokák látják olvasgató szüleiket, s a példa ragadós. (Az egyik unokám pl. eltervezte, hogy egy év alatt 100 könyvet fog elolvasni, ami hallatlanul nagy vállalás, ha meggondoljuk, hogy ez átlagosan 3-4 naponta jelent egy kötetet.) Persze a cél nem a versenyszerű olvasás. Egy könyvet, ami kedvünkre való, nem kampányszerűen olvasunk, hanem ízlelgetjük, vissza-vissza olvasunk, így élvezve a leírtakat. Magam már ott tartok, hogy kedves könyveimet újraolvasom, van amit évente előveszek, s a számomra különösen kedves, érdekes részeket szemezgetem.

Nos, arra biztatok mindenkit, hogy olvasson gyakran (lehet ez egy elalvás előtti szertartás akár), mert ha számára érdekes kötetet vesz elő, ráérez az "ízére", bizonyára megszereti ezt a foglalatosságot, s még profitálhat is belőle, ha máshogy nem, hát lelkileg.

Olvassatok hát! Jó szórakozást hozzá!

Meglepődtem!

péntek, június 22, 2018 Posztolta artcopy 18:46

Már egy hete több mint 4000 oldalletöltése volt ennek a blogomnak. Ennyi bejegyzést olvasott a több száz látogató. (Persze hozzászólás egy szál se!) No, nem baj, az a lényeg, hogy az embereknek tetszik, amit itt olvasnak. És kívánhatnék-e többet?

(Az útitervek készítésére vonatkozó ajánlatomat pl. 755 olvasó nézte meg. Szép szám!)

Meglepett persze ez a nagy, ugrásszerű változás, mert eddig csak néhány százas letöltéssel dicsekedettem. Ez is szép ugyan, és már hozzá is szoktam. Mi hát ez nagy ugrás? Úgy vélem, talán egy újabb társaság, eddigitől eltérő életkorú emberek, netán a fiatalok találtak meg. Ez utóbbinak nagyon örülnék, mert főleg az ő körükben szeretném elhinteni a "kultúrizmus" magjait.

Remélem, így van!

Használhatatlan hozzászólások

péntek, június 15, 2018 Posztolta artcopy 06:56

Egyesek - és elég sokan - egyetlen szó megjegyzés nélkül érdektelen, a témához nem kapcsolódó linkek özönét helyezik el a hozzászólások mezőben. Nem tudom milyen céllal teszik ezt, mert a kutya sem nézi meg ezeket a weboldalakat. Egyszer már írtam ugyan, hogy kéretlen, érdektelen linkeket ne helyezzetek el itt, de úgy látszik, hiába.

Most aztán regisztrációhoz és moderáláshoz kötöttem a hozzászólásokat, mert a sok, nem a témához tartozó hozzászólás törlése - amit eddig olvasás nélkül töröltem - igen sok időbe telik (és egyáltalán nem ide való!).

Kérek tehát mindenkit, hogy csak a blog témájához illő hozzászólást tegyen!

Még jobban aggódom Európáért!

csütörtök, május 24, 2018 Posztolta artcopy 08:42

Az elmúlt években sajnos úgy alakult az európai helyzet - már ami a migrámsokat illeti - hogy alig maradt ország, ahová biztonságban el lehet utazni. Németország és sajnos Olaszország kiesett ebből a szempontból, de Franciaország és Belgium is. Talán még az ibériai félsziget maradt az általam favorizált helyek közül, ahová érdemes elmenni anélkül, hogy ne találkozzam csadoros nőkkel, közterületen sátorozó, szemetelő keletiekkel és afrikaiakkal. Na, és persze megmaradt nekem kedves hazám, meg a Felvidék, Erdély, Csehország és Lengyelország, hála istennek.

Nem értem a német politikusokat. Behívtak majd másfél millió migránst, remélve, hogy segít a munkaerő helyzetükön, dehát Németországban nincs szükség egymillió utcaseprőre. Mert másra nem lehet használni ezt az iskolázatlan, nyelvet nem beszélő tömeget, már ha egyáltalán akarnak dolgozni. De nem akarnak! Vidáman éldegélnek a számukra magas segélyekből, és egyéb juttatásokból.

A TV-ben láttam egy riportot egy migráns családról. A férjnek volt négy felesége, és huszonnégy gyereke. Havonta kapnak 30.000.- eurót (ez több mint 10.000.000.-Ft). Hát ez szép kis összeg, ebből már csak-csak el lehet éldegélni. Miért is menne a férj dolgozni?

És közben robbantgatnak, késelnek, nőket erőszakolnak meg, hogy elűzzék az unalmukat. Hát kellett ez Európának? És közben építik a mecseteket - mert nekik ez jár,nem? - ahol az imámok Európa-ellenes tanítást, propagandát fejtenek ki, persze a befogadó állam pénzén. Hát kellett neked ez, Európa? Fel kellene már végre ébredni, és feléleszteni a maradék önvédelmi ösztönötöket, amíg nem késő. Európát, legalábbis a nyugati felét már így is tönkre tettétek!

Nagyon szomorú mindez, mert az az Európa, amire olyan büszkék voltunk, ahová tartozásunkat mindig is demonstráltuk, nincs többé, sajnos. Köszönhetjük ezt az EU jelenlegi vezetésének, akiket soha nem fognak felelősségre vonni ezért a szégyenletes tettért. Hitlert, Sztálint és brancsát kihevertük, hála istennek, és a népek egészséges megújhodási képességének, de ezt a pestist nem hiszem, hogy túl tudjuk élni.

A migráció nem jó, sőt káros és veszélyes, de az EU vízfejei az ellenkezőjét hajtogatják. Nem hiszem, hogy annyira hülyék lennének, hogy nem látják, ami nyilvánvaló. De hát, úgy látszik van az a pénz, amiért érdemes hülyének lenni!

Mi még csak hagyján, hála a kormány egyértelmű viselkedésének, aminek eredményeként nálunk nincs késelés, erőszakolás, robbantgatás, de kérdés, hogy meddig tudunk ellenállni Brüsszel agyament, orbitális hülyeségének?

Hát ezért aggódom magunkért és egész Európáért, jobban, mint tavaly augusztusi bejegyzésemben tettem. Remélem azonban, hogy a jelenlegi EU-vezetést elküldik oda, ahová valók, ahogy Bayer Zsolt szokta mondani, az anyjuk keservébe! (Mert megváltozni nem fognak.)

És remélem, hogy szeretett Európánkből marad még valami, amiért érdemes küzdeni, rajongani, és szeretetet érezni...

A tatarski-ról, a tatár bifsztekről

hétfő, szeptember 18, 2017 Posztolta artcopy 08:09

Lengyelországi tanulmányutam során kerültem közelebbi kapcsolatba a tatarski-val, a lengyel tatárbifsztekkel. Erről most azért írok, mert valamelyik TV-csatornán láttam egy főzőcskés programot, ahol éppen ez volt terítéken.

Három és fél hónapos wroclaw-i tartózkodásunk alatt többször is fogyasztottam ezt az ételt, és mindig kellő elégedettséggel. A kis gyorsétteremben, ahová jártunk, a pult tetejére voltak kitéve a tányérkák a kis darálthús kupacokkal, tetejükön egy-egy egész nyers tojás, amint illik. A tányérok szélén körben mélyedések, melyekben só, bors, mustár, apróra vágott hagyma, kecsap, pirospaprika, és még ki tudja miféle fűszerek. A vásárlóknak maguknak kellett aztán izlésük szerinti fűszerezéssel készre keverni a hús-halmokat, melyeket az ételhez kapott pirított kenyérszeletekkel fogyasztottak. Ez volt a lengyel tatásbifsztek.

Már csak érdekességként is megkóstoltuk, s ezt követően többször választottuk ezt az ételt ebédként.

Az, hogy nyers húst eszem, számomra nem volt visszatetsző, hiszen az itthoni disznóölésekkor is bele-belekóstoltunk a bekevert kolbásztöltelékbe. A tatarski szinte ugyanaz volt, eltekintve a fűszerezésétől. Itthon aztán nem nagyon favorizáltuk a tatárbifszteket, egyrészt ritkán lehetett bélszínt kapni, no meg drága is volt. Másrészt, ha vettünk is olykor, mindig valami másfajta étel készült belőle. De azóta is jó érzéssel gondolok vissza a wroclawi tatárbifsztekes falatozásainkra.

Örvendezem...

hétfő, szeptember 11, 2017 Posztolta artcopy 07:51

Csak egy rövid bejegyzést teszek most, mivel annyira meglepett, ahony a heti, havi statisztikát nézem, amit ugye ti nem láttok.

Nagyon örülök, mert ez a statisztika azt mutatja, hogy több mint két hete naponta kétezren olvasgatják a bejegyzéseimet. Nem tudom, hogy más blogokkal hogy van ez, de engem meglep, és nagyon jó érzéssel tölt el. Úgy látszik, érdekes az, amit írok, sok embert érdekel. (Csak az bánt egy kicsit, hogy visszajelzés egy szál se, senki nem veszi a fáradságot, hogy megjegyzést fűzzön az olvasottakhoz. Pedig engem érdekelne, hogy mi a véleményetek  - esetleg saját élmények az itt olvasottakkal kapcsolatban - a bejegyzéseimről.)

Nem tudom, meddig folytatom még ezt, hiszen -ahogy látszik - nem csak magamnak írok. Valószínűleg, ha befejezem, akkor is fenn hagyom a neten ezt a blogot (esetleg egy másikba kezdek).

Az érdeklődés - most jutott eszembe - nem is annyira meglepő, hiszen a személyes élmények leírása valami olyasmi, mint bekukkantani egy idegen ház ablakán. Mit csinálnak, hogyan élnek mások? Az ember szeret ilymódon kiváncsiskodni.

Az ismerőseim, barátaim is tudják rólam, hogy szeretek mesélni, ezért hogy ha eljönnek hozzám, előbb-utóbb történetek mesélését kérik tőlem. Szerecsére van mit mondanom nekik (ez talán a bejegyzések számából is látszik), csak azt szoktam mondani, szóljanak, ha már ezt vagy azt már hallották. (De sokszor már elmondott történeteket is kérnek.)

Nos, ismételten csak azt mondhatom, hogy így több év távlatából, nagyon örülök a látogatottság ilyetén emelkedésének, és köszönöm nektek az érdeklődést. Olvassátok az itt leírtakat olyan lelkesedéssel, amilyen őszinte kitárulkozással és akarással én azt írtam.

A hónap videója 17. szeptember - Szicília

csütörtök, szeptember 7, 2017 Posztolta artcopy 08:29

A csodálatos mediterrán sziget szépségeit, különös hangulatát mutatja be a film.

Amikor én első itáliai utam alkalmával lementem egészen Szicíliáig, életre szóló élményt adott az ott töltött néhány nap. Már az átkelés a kontinensről a szigetre is nagyon érdekes volt. A vonatot betolták egy komphajóba, s a rövid átkelés alatt felmehettünk a fedélzetre. Aztán átérve a vonatot kihúzták egy állomásra. Messina, Cefalu, Palermo városokat látogattam meg, mindegyik különleges élményeket adott.

Bárcsak jósorsom leherővé tenné, hogy mégegyszer láthassam ezeket a szépségeket!

Velence szépségei

szombat, augusztus 26, 2017 Posztolta artcopy 07:33

Velencét mindenki a nászutasok városaként ismeri. Valóban csodálatos város, amint erről magam is meggyőződtem, amikor huszonévesen először jártam ott. Első itáliai utazásomon történt ez, és Velence volt az első állomásom. Máig szívmelengetően bennem él az érzés, amikor egy júliusi estén kiléptem a Santa Lucia pályaudvar előcsarnokából, s előttem hullámzott lustán a Canal Grande vize. Rajta kis motoros bárkák, szállodai csónakok pöfögtek úticéljuk felé, partján pedig a sokszínű tömeg. A későestében kigyúló fények vibráltak a vizen, és az enyhe szellő égő vaj szagát hozta felém a Lista di Spagna éttermei, trattoriái felől. (Ezen utazásom után sokáig, ha égő vaj szagát éreztem, azonnal ez a velencei este jutott eszembe.) Eljöttem, s most itt vagyok, dúdolgattam magamban, és ámulva néztem a körülöttem lévő mini-panorámát, a balkéz felől emelkedő Scalzi-hidat (a Canal Grande három nagy hídjának egyike), a velem szemben, a túlparton álló San Simeone Piccolo templomát, a házakat a széles csatorna partján, s a vaporetto-megállót. (A vaporetto ugyan gőzhajót jelent, ma már motoros diesel-járgányok szelik a vizet, de a velenceiek számára megmaradt az eredeti elnevezés.)

Aztán ahogy a napjaim teltek, megismertem a sok-sok szépséget, ami Velencét Velencévé teszi. A csodálatosan szép Szt.Márk teret, a bazilikát, az Accademia-képtárat, a Rialtót, a halpiacot, a szűk, kanyargós kis utcákat, a milliónyi apró, látványos, izléses boltot, üzletet, a trattoriákat, és a velencei pizzát, frutta di maret, spagettit, rizottót, és a többi, számomra új, mediterrán ételt. Velencének - utcácskáinak szövevénylt járva - egyedülálló hangulata van. Talán azért is, mert nincs közúti forgalom. Az egész úttest - mint Nápolyban is sok esetben - járda. A gyalogosoké. Velence igazi gyalogló város. Többször jártam már ott, de minden alkalommal elvarázsolt az a nyugalom, ami ott elfogott, a lagunák locsogó vízének hangja, a keskeny kis utcák szövevénye. No, és persze a séta közben vásárolt mentaszörp, fagylalt, vagy az árus asztalán felhalmozott friss narancsból facsart üdítő ital. Mindez felejthetetlen volt!

És most megdöbbenve látom, hallom (épp ma reggel), hogy mindezt nagy veszély fenyegeti. A moszlimok megfenyegették Olaszországot, konkrétan Velencét is, fel akarják robbantani a sok évszázada álló, egyedülálló Rialtó-hidat. (Persze, gondolom mindezt Állah dicsőségére.) Dehát Allahnak és a moszlimoknak mi közük van a Rialtóhoz? Mennyiben sérti őket ez a békés híd? Semmiben, és ezt ők is tudják. A céljuk csakis a minden áron való károkozás. (És ezeket fogadjuk mi be, Brüsszel szerint?) Meg kellene már állítani ezt a végzetesen kártékony muzulmán pestist!

Remélem azonban, hogy Velence (és a többi csodás olasz város) szépségei megmaradnak, hogy még unokáink, és azok unokái is gyönyörködhessenek bennük. Adja Isten!

Aggódom Európáért!

vasárnap, augusztus 20, 2017 Posztolta artcopy 09:09

Nem olyan sok európai országban jártam mint szerettem volna, az Európán kívüliek meg nemigen érdekelnek. (Pl. sosem volt vágyam Japánba, Kínába vagy az USA-ba utazni). Európa azonban érdekel, és remélem a "bakancslistámon" szereplő országokat, városokat még lesz alkalmam meglátogatni.

Hanem hát most egyfajta veszély fenyegeti az "én Európámat" ezzel a migrációs válsággal, és annak későbbeni következményeivel. Ugyanis eddig Európa úgy volt jó (és nagyon jó), ahogy volt. Osztrák hegyi legelőivel és virágdíszes faházaival, francia gótikus templomaival, Párizs bulvárdjaival és bretagnei városkáival (hogy a francia rivieráról ne is beszéljek), olasz műkincseivel, elragadó, szűk utcás városkáival, lengyel bigosával és Tátrájával. Egyszóval értem ezalatt mindazt, ami számomra utánozhatatlanná tette és jelentette Európát.

És ezt most veszély, intellektuális, esztétikai veszély fenyegeti. Franciaországban, Németországban már tapasztalható mindaz, amitől félek. Mert azon túl, hogy ezekkel a muzulmán tömegekkel - mint kiderült,de ezt előre lehetett látni - nem tudnak mit kezdeni a befogadó országok képzettség híján, mecseteket követelnek maguknak, és elözönlik az országokat. Ha én ezekben az országokban járok nem burnuszos, csadoros tömegeket akarok látni, nem moszlim mecseteket - ha ilyen ingerem lenne, akkor a Közel-keletre utazom - és térden hajbókoló embereket, mint Rómában.

Miért kellene nekünk ezt a nagyrészt alkalmazkodásra, beilleszkedésre még csak hajlandóságot sem mutató tömeget fogadni? Hatalmas összegekbe kerül az ellátásuk, kezelésük, amit "természetesen" ingyen kapnak. Miért? Mennyit kell dolgozni pl. egy német munkásnak, amíg lakást vásárolhat magának és családjának? És ezek a "menekültek" mivel viszonozzák mindezt? Mert dolgozni nem akarnak! Többségükben nem is tudnak, mert nincs semmiféle képzettségük. Csak eltartott, ingyenélő tömeg, aki a más pénzén él. És ők akarnak itt, Európában ránktelepedni, és a saját haszontalan létformájukat ránk erőltetni!

Kanadai ismerőseim mesélték, hogy Torontóban pl. a kínaiak követelték, a bankautomatákban legyen kínai nyelven is információs kijelzés, mert különben nem szavaznak a polgármesterre. (Tehát nem hajlandók angolul megtanulni?)

És elképzelem, hogy amennyiben mecsetjeik lesznek - amire máris van példa - akkor a müezzinjeik onnan fognak üvölteni, hogy "Allah akbar!" Hát ez csodálatos távlat és jövő Európa számára!

Nem, nem és nem! Én ezt nem akarom! És gondolom, vagyunk még néhány millióan Európában, akik nem akarják ezt.

Az ostoba brüsszeli vízfejek pedig még most sem ébredtek fel! Pedig bizonyára nem olyan hülyék, mint láttatják (valami aljas érdek vezérli őket).

Végezetül csak a reményemet tudom kifejezni, hogy Európa megmarad az európaiaknak, hogy még unokáink és azok unokái is élvezhessék értékeit, kincseit.

Kérdés olvasóimhoz

csütörtök, augusztus 10, 2017 Posztolta artcopy 09:06

Mivel hetente több százan olvassák bejegyzéseimet, felvetődött bennem a gondolat, hogy egy kérdést intézzek hozzájuk.

Már több ízben szerveztem és vezettem Rómába városnéző utazást (a szervezés teljeskörű volt, utazás repülővel, szállás reggelivel, városi közlekedés, városnéző séták programja), és már több éve nem hirdettem ilyet, hát most felmerült bennem az utazás  gondolata.

Mit gondoltok, érdemes lenne a jövő évre egy hat-hét napos római utazást meghirdetni? (Ennyi idő alatt a Város szinte minden elsőrangúan fontos nevezetességét meg lehetne nézni.) Minden készen áll, csak a jelentkezéseket kell összegyűjteni. Jövő szeptemberig még elég sok idő áll rendelkezésre, hogy a bekerülési összeget ki-ki összegyűjtse.

Akik olvassák bejegyzéseimet, láthatják, hogy eléggé "otthon vagyok" a témában, mint írtam útikönyvem is jelent meg Rómáról. A résztvevőknek tehát életre szóló éményt tudok nyújtani egy ilyen utazással. Bár a migráció miatt már Róma sem a régi, azért a város szépségei, érdekességei szerencsére még a régiek. És remélem, hogy még nagyon sokáig azok is maradnak.

Nos tehát, várom a véleményeteket, és esetleg a jelentkezéseteket is erre az utazásra.

A hónap videója 16. augusztus - Amalfi tengerpart

hétfő, augusztus 7, 2017 Posztolta artcopy 08:36

Festőművészek vásznára kívánkozó táj, amit versbe kell foglalni, vagy amiről álmodozni kell. Dicsérik és lelkesednek érte. Sokáig nehezen lehetett megközelíteni, csak gyalogosan vagy csónakkal lehetett elérni. "Divina Costiera", vagyis "isteni tengerpart".

Mi autóbusszal jártuk be a salernói félszigetet, amikor klubommal olaszországi körutazáson voltunk. Nápolyból indultunk és Salernoba értünk. Az út végig a csodálatos tengerparton vezetett végig 300 m magasban a viztükör felett, számtalan hajtűkanyarral tarkítva. Órákon át haladtunk ezen a tündéri tájon, a tenger itt valóban felülmúlhatatlan.

Aki teheti menjen el ide, életre szóló élményt kap.

A tenger dicsérete

hétfő, július 17, 2017 Posztolta artcopy 07:26

Az emberek szeretnek tenger mellé utazni. Mi talán azért, mert nincs tengerünk, és egy ilyen utazás újdonságként hat. (A Balaton azért mégsem tenger, bár szeretjük - jobb híján - annak titulálni.)

Az első találkozásom a tengerrel már nagyon régen történt. Huszonéves voltam, amikor először sikerült Olaszországba utaznom (még a régi "százdolláros" időkben). Azt hiszem írtam erről az utazásomról már. Azonban ez az első találkozás máig megmaradt bennem, és ma is elzsongít, ha rágondolok. Fel tudom kelteni magamban az érzést, amikor vonatunk a magasban zakatolva egy forduló után feltárta számunkra a csodát. Alant a hegy aljában megpillantottuk a tengert. Mindenki az ablakokhoz tódult, és lelkendezve, ámulva nézte a lent lustán hullámzó vizet, rajta a kis hajókat, bárkákat, amint szinte mozdulatlanul ringatóztak.

A látvány elvarázsolt! Volt valami elementáris vonzereje, a szépségnek lélekemelő nagysága ebben a látványban. A nyugalom, ami a képből áradt, az időtlenség képzete mindenkit megfogott.

A fülkében egy jugoszláv fiú lemeze szólt hordozható lemezjátszóján. A dal a L'arca di Noe, a Noé bárkája volt (ez az egyetlen kislemez volt nála, ezért egész úton ezt hallgattuk). És manapság is, ha a tengert látom, ez a dal zenél bennem. Csodálatos hangulat, csodálatos látvány! Szinte megállt az idő, utitársaim lelkendező kiáltásaitól eltekintve csend volt, csak a gőzős zakatolt alattunk. Ez hát, ilyen hát a tenger! A távolba vesző kékeszöld víztükör, a horizonton lassanként lebukó napkorong, és a fentről aprónak látszó hajócskák. Festói látvány, melytől elakadt a szavunk. A szépség kortalansága, időtlensége.

Azóta már számtalanszor láttam a tengert, az Adriát és a Földközi tengert, utaztam is rajtuk, de ez az első találkozás elementáris erejű, megismételhetetlen élmény volt.

A velencei Lidó, az ostiai tengerpart, a Capri-béli fürdőzés és a nápolyi, salernói öböl látványa mind mind csodaszép emlékeim közé tartoznak, de nem múlják fölül azt az első találkozást.

Ahogy telt az idő, lassan megerősödött bennem a gondolat, hogy egy előző életemben én valahol a mediterrán vidéken élhettem, ez okozza bennem az olthatatlan vágyat a tenger után. A víz mindig meghatározó elem volt az életemben. Gyermek és fiatal koromban versenyszerűen úsztam, vizipólóztam. Imádtam az uszoda víz-szagát. Ma is víz közelében élek, de mára már a vizek csak a horgászás kényszerét keltik fel bennem. Azért még néhányszor szívesen megnézném a tengert, örök, elérhetetlen szerelmemet.

Hosszú évek tapasztalata, tanulsága

péntek, július 7, 2017 Posztolta artcopy 07:32

Több évtizede már, hogy szervezek kirándulásokat, utazásokat diákjaimnak, felnőtteknek egyaránt. Mindenkinek, aki igényli. Ezek között voltak egyszerű Bükk-i gyaloglások, felvidéki barangolások, tátrai csillagtúrák, de voltak komolyabb előkészítést igénylő utazások is.

Nos, mindezek után már leszűrődött néhány tapasztalat a megélés során, vagy csak azért, mert lépten nyomon előfordultak.

Először is az a tapasztalat, hogy nincs a kirándulás, utazás, ami minden résztvevőnek egyformán tetszik. Mindig van valaki, aki valami iránt nemtetszését fejezi ki. Tudom, nem vagyunk egyformák, érdeklődésünk is sokban különbözhet. Ami egyik társunkból elragadtatott kiáltást "csihol ki", azt a másik esetleg - jó esetben - elnéző mosollyal nyugtázza.

Igaz ugyan, hogy minden általam szervezett kirándulás és utazás programját ismertetem a résztvevőkkel, sőt, bevonom őket - ha igénylik - a programkészítésbe. Tehát mindenki tudja, hogy hová megyünk, mit, miket nézünk meg. Mégis van, aki utólag kifogásol valamit.

Olaszországi körutunk végeztével, már itthon, amikor közös emlékező estet tartottunk, egy kislány nehezményezte, hogy kevés volt a fürdés a tengerben. ("Milyen ciki, hogy fehéren jövök haza Olaszországból!") A program szerint betervezett három tengeri fürdőzés közül a Velence-Lidó-belit elverte az egész napos eső, de az ostiait, s a Capri-bélit "teljesítettük". Egyébként mérgemben azt mondtam az illetőnek, hogy fürödni, napozni idehaza is lehet, és forintért.

Elvem a következő volt (és ez akkor történt, amikor még nem lehetett korlátlanul utazni "nyugatra"). A pénzünkért minél többet látni! Azt mondtam társaimnak: az utunk naponta ennyi és ennyibe kerül, próbáljunk hát ezért a pénzért minél többet "magunkba szívni", látni, megélni és tapasztalni a külhoni látnivalókból. Azt hiszem, ennél nemesebb törekvés nem is létezik.

Ezért bosszantott az a megjegyzés, ami velencei bolyongásaink egyikén elhangzott: István, már megint egy templom! Nem tehetek róla, mondtam, hogy a nagy és híres velencei festők képeik nagy részét templomok számára festették, azok ott láthatóak. Hogy Michelangelo Mózese Rómában egy templomban látható (San Pietro in Vincoli), hogy Fra Angelico síremléke és Michelangelo Feltámadott Krisztusa is egy templomban van (Santa Maria sopra Minerva), és így tovább.

Megállapíthatjuk tehát, hogy az érdeklődések különbözősége miatt, van akit a festészet, van akit az építészet, s van akit egyik sem érdekel. Ez utóbbiaktól óvakodjunk, őket nem kell meghívni utazásainkra. A fürdőzés, napozás is akceptálható időtöltés, de ez nem az én műfajom.

A másik sarkallatos kérdés a csoportos utazások terén, a szállás. Mivel a szállást előre lefoglaljuk, már tudjuk, hogy hová megyünk, és gyűjtsünk be minden fellelhető információt róla. Ezt közöljük társainkkal is. Igy minimalizálhatók a későbbi bonyodalmak.

Tátrai utazásunk alkalmával a zakopanei túristaszállóban derült ki, hogy egy 14 ágyas közös hálószobát kap a csapat. Az egyik kislány felkiálltott: Csak nem gondolod, hogy együtt fogunk aludni! No, neki pokrócokkal elfüggönyöztük a fal mellett álló ágyát, és így megnyugodott.

Olaszországi szervezett, csoportos útjaimon már hagyományosan a Villa Mater Redemptoris zarándokházában szállunk meg, mivel már az első alkalommal - amikor unokámmal együtt fedeztük fel Rómát - kiderült, hogy mindenben megfelel egy sokat talpaló kispénzű túristának, vagy csoportnak. Azóta is oda járunk.

Aztán az étkezés. Ez ugye mindenkinek saját ügye, hol, mikor, mit eszik, de előfordul, hogy közösen ülünk be valahová ebédelni, vacsorázni. Ekkor a vezetőnek, akinek van már tapasztalata, ajánljon a tanácstalanoknak, vagy azoknak, akik tétováznak. Társainknak már bevált, többször kóstolt ételeket ajánljunk, bár így is lehet, hogy az ízlések különbözősége miatt nem lesz sikerünk.

Végezetül annyit, hogy aki csoportokat vezet készüljön fel arra, hogy lesznek esetleg kellemetlenkedő, morgó és nemtetszést kifejező útitársai. Ezt el kell könyvelni a kikerülhetetlen nehézségek közé. Azt is viseljük el, ha senki sem köszöni meg a munkánkat (a szervezés ezer gondja, a programkészítés fáradalmai, ügyintézés, utazás, szállás bitosítása stb.). Olaszországi nagy körutunk után csupán a két egri főiskolás kislány jött oda hozzám megköszönni az utat. (Valószínűleg ök profitáltak a legtöbbet ebböl az útból. Művészettörténész szakosak voltak.)

Hát ennyi, amit hirtelenjében elő tudtam bányászni tapasztalataim közül.

A hónap videója 15.július - Floyd Spanyolországban 7 - La Mancha és Madrid

szerda, július 5, 2017 Posztolta artcopy 07:07

La Mancha a hatalmas szőlőskertek és olajfaültetvények földje. Floyd ezért először a helyi szőlőszüretelőket örvendezteti meg kedvenc ételükkel, az estofado de patatasszal, vagyis a burgonyás pörkölttel. Útja következő állomásán egy igazi arisztokratának főz, Grinon márkinak, aki nem mellesleg a Spanyol Gasztronómiai Társaság elnöke. A menü: fogoly csokoládémártással. Toledóban egy jellegzetes helyi fogás kerül terítékre, a tőkehal-ragut. S miután megismertük a madridi étkezési szokásokat is, Keith Floyd egy szabadban főzhető, népszerű étellel búcsúzik Spanyolországtól: a pisto manchagóval, ami nem más, mint egy paprikás, paradicsomos és hagymás ragu.

Kertem növényei

szombat, július 1, 2017 Posztolta artcopy 09:39

Falusi kertemben elég sok növény található, különösen. ha konyhakertünk növényeit is számba veszem. Az udvarunkon egy általam nevelt, mára már hatalmasra növekedett diófa áll, mely kellemes árnyékot vet a nyári nagy melegben. Pompásan lehet alatta a kerti asztalnál hűsölni, ebédelni, vagy olvasgatni, kávézni.

A kerítés mellett álló nagy fenyőfa alatt burjánzik az ibolya és a gyöngyvirág. Olyannyira, hogy minden évben irtani is kell. Ide került a mediterráneum iránti nosztalgiámból a négy tő akantusz is. Szép és nagy cakkos leveleit (ezeket a korintuszi oszlopfőkről ismerhetjük) évente hozza.

Az intenzíven terjedő trombita folyondár egy teljes fedett folyosót alkot a betonozott teraszról a hátsó konykert felé. Ebben a konyhakertben töltöm időm jó részét, mert ennek a gondozása bizony időigényes. Található benne a szokásos haszonnövényeken (sárgarépa,petrezselyem,borsó,bab,hagyma,paradicsom,paprika) kívül elég sokféle egyéb növény, olyanok is, amelyeket - mert van rá helyem - esetleg csak kipróbálok, s ha beválik, rendszeresen nevelem évről évre.

Most igy található ebben a kertben sokféle fűszernövény, többféle bazsalikom, citromfű, kakukkfű, zsálya, menta is. Először próbálkozom a méteres babbal, padlizsánnal, brokkolival, remélem eredményre jutok.

A paradicsom fajták közül a nagyméretű termést nevelő fajtákat kedvelem, aminek neveléséhez nagy segítséget adtak a Gazlap-os társaim (http:www.gazlap.hu), akik a magcsere kapcsán sok különleges és számomra érdekes fajtá magjait küldték nekem. A paprikával ugyanígy voltam, s mivel kedvelem a csilifajtákat, ebben is nagy segítségemre voltak. (Csak ajánlani tudom minden kertészkedést kedvelőnek ezt a weboldalt.)

A kert szélén elhelyekedő málna- és szedersövény már eddig is sok örömet okozott bő termésével. Fák is vannak a kertben, mára ugyan már kevesen, mert kivágtuk őket, elvették a napot a konyhakerttől. Azért még maradt egy-két szilvafa, sárgabarack, és egy nyári almafa, aminek terméséből remek almaecetet készítek.

A sóska is nől, igaz ugyan, hogy júniusra - ha nem locsoljuk - felmagzik, ugyanígy a spenótfa, aminek az előnye, hogy merev száron felfelé nő. Igy kis helyen is sok levélkét lehet szedni róla.

Az elsőként most ültetett méteres bab is szépen fejlődik, bár azt írják róla, hogy nálunk koránt sem nő a termése méteresre. Kíváncsi leszek, mi lesz az eredmény...

A már hagyományossá vált aszályos nyarainkon bizony szinte naponta kell locsolni a kertet. Két órámba telik, míg mindent meglocsolok, de a növények meghálálják. Amikor aztán végeztem, leülök kis kerti székemre, és élvezem a szépen fejlődő kertet, s remélve az örömet, amit majd terméseik okoznak.

Ma ültettem el a gumós kömény magjait - júliusban kell ültetni, hogy gumót növesszen - remélem októberre, mint jelzik élvezhetem termését (elóször).

A hónap videója 14.június - Floyd Spanyolországban 6 - Andalúzia

szombat, június 3, 2017 Posztolta artcopy 07:46

Floyd Andalúziában, a tengerparton két helyi jellegzetességgel kezd, a sangriával és a gazpachóval. Majd új barátjával, a gitárművész John Williamsszel a flamencóról értekezik, s hálából főz neki egy könnyű ebédet sherrys garnélarákból és hegyi sonkából. Később Sierra Nevadában összeüt egy hamisítatlan hegyi reggelit, hogy végül a szabadban készült gombás nyúlvacsorával fejezze be a napot.

Újraolvasott kedves könyveim

szombat, június 3, 2017 Posztolta artcopy 07:36

Gondolom, mások is is vannak így ezzel, hogy kedves könyveiket időről időre újraolvassák. Így vagyok én sok-sok könyvvel, közöttük Szinte Gábor két könyvével Itáliáról. (A két könyv: Róma, Nápoly, Apulia titkai, és a Velence és Firenze titkai.)

Mivel nálam Olaszország kiemelt érdeklődést vonz, érthető, hogy az erről szóló könyveket előszeretettel forgatom.

Szinte Gábor két könyvét, melyet roppant nagy tárgyi tudással és hozzáértéssel írt meg, évente-kétévente újra elolvasom. Az építész-festő annyi máshol nem található adalékkal szolgál, hogy az olyan "mániákusok" számára, mint én, kihagyhatalan. Kedves és érdekes betoldásokat is olvashatunk személyes életéből, utazásaiból, élményeiből e könyvekben, amik nagyon szimpatikussá teszik a szerzőt.

Ezen kívül olyan látnivalókhoz kalauzol el, melyek általában nem szerepelnek a híres, "kötelezö" objektumok között. Különösen a Dél-Itália-i látnivalók, melyeket hazánk fiai kevéssé ismernek, érdekesek, és ráadásul sok-sok magyar vonatkozást is sorol, ami külön érdekes.

Ajánlom tehát e két könyvet minden Itáliát szeretőnek, mindenkinek, aki örömmel olvas e tájról, és esetleg ennek kapcsán kedvet kap, hogy felkeresse azt.

A könyvek 2003-ban és 2005-ben jelentek meg, antikváriumban talán még kaphatóak.

Gránit mozsarat vettem

hétfő, május 15, 2017 Posztolta artcopy 09:17

Vonzódásom a gasztronómia irányában - gondolom - eddig is kiderült. A mediterrán országok iránt való fokozott érdeklődésem pedig már mániákussá tesz. Sok-sok főzőcske műsorban láttam már a szóbanforgó mozsarat, melyben a hires pesztókat törik-keverik. Régóta áhítottam egy ilyen mozsarat, de az árai eddig elriasztottak. Most végre megengedhettem magamnak, hogy vegyek egyet.

Az egri Tesco-ban keresgéltem, de nem akadtam rá. Végül megkérdeztem egy eladót, aki tétován eligazított, hol keressem. Meg is találtam szinte eldugva egy polcon néhány darabot. Először is meglepődtem, amikor megemeltem, mert a kis gránitdarab igencsak súlyos volt. A tenyeremben elférő kis kőmozsár  legalább 3-4 kg. Az ára is tehetős, így hát kis meditálás következett, majd az egyszer-élünk elv alapján végül is kosaramba emeltem.

Itthon aztán elterveztem, hogy a hétvégi spagettihez fogok pestót készíteni vele. El is jött a hétvége, s amíg a tészta főtt, nekiálltam életem első pestójának készítéséhez. Először is előkészítettem a hozzávalókat. Fokhagyma, bazsalikom (friss, nem szárított), fenyőmag hiányában dióbél, néhány spenótlevél (ez nincs az autentikus receptben, mivel azonban kertünkben bőven van belőle, gondoltam, teszek bele ebből is a mennyiség növelése céljából),és olivaolaj, só. Szorgalmasan törtem-zúztam a kőedénybe tett alkotórészeket, és közben kíváncsian figyeltem, mi történik. A zöld hozzávalók kis levet eresztettek, a dió olaja is hozzájárult a keveredéshez, a só pedig a darabolódáshoz. Kis idő múlva szép zöld színt kapott a keverék, és az illata jó fokhagymás-bazsalikomossá vált. Ekkor kis olívaolajat öntöttem hozzá, s azzal is elkevertem. Az állaga olyan mártásszerű lett, mint a TV-ben láttam. Meg voltam elégedve vele.

Amikor a tészta kifőtt, abból a nálunk szokásos Szegényasszony spagettijét készítettem, s a magamnak kiszedett adagra tettem egy jó adag pestót. Összekevertem, és enni kezdtem. Hát mit mondjak? Jó volt, jó volt, de nem dobtam magam hanyatt az élvezettől. Azt hiszem legközelebb több bazsalikomot és fokhagymát teszek bele, ez bizonyára javít az ízén.

Elsőre azonban jónak ítéltem a próbálkozást. Majd kialakítom a nekem megfelelő ízeket. Lesz még rá alkalom, ahogy magamat ismerem.

A hónap videója 13. május - Floyd Spanyolországban 5 - Costa Blanca

hétfő, május 8, 2017 Posztolta artcopy 08:45

Kicsit megkéstem most a hónap videójával, de hát jobb későn, mint soha.

Folytatódik Floyd gasztro-utazása, most Costa Blancán. Útja következő állomásán Floyd Benidormban és környékén kalandozik, miközben rakotthal-tálat, a tenger gyümölcseivel dúsított tésztás paellát főz, és ez alkalommal, szokásától eltérően, két vegetariánus ételt is: arabos stílusú zöldségragut és mandulás szőlőlevest. És azt is megtudhatjuk, hogy készül a spanyolok ételsűrítéshez használt picádája.

A film megrendelhető az alábbi linken:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-spanyolorszagban-1-7-resz-t298113

A magány előnyei és hátrányai

vasárnap, május 7, 2017 Posztolta artcopy 10:28

Aki olvassa a bejegyzéseimet már tudja, hogy egyénileg készítem elő az utazásaimat, és bizony sokszor egyedül is utazom. Vagy azért, mert a kiválasztott útra nincs jelentkező társam, vagy azért mert magam akarom bejárni a tervezett utat.

Volt már több csoport-szervezésem, aminek minden tennivalóját, nyűgjét-baját magam intéztem -szokás szerint - de megvolt az öröme, amikor tapasztaltam társaim elégedettségét. (Kisebb koccanások persze voltak, ahány ember annyiféle igény, elvárás, érdeklődés, de hát ez szinte természetes.)

Emlékszem, amikor a klubommal Olaszországban jártunk, hazajőve és kiértékelve az utazást az egyik leányzó keveselte a tengerben való fürdőzést. ("Mit mondanak majd az ismerőseim, hogy ilyen falfehéren jöttem haza?") Megjegyzem, a program szerint betervezett fürdéseket teljesítettük, egyedül Velencében maradt el az Adriában való fürdőzés, egész napos eső miatt. Ostiában és Caprin viszont fürödtünk. (Az útiprogramot mindenki ismerte és jóváhagyta, ezért nem volt jogos a felvetés.) Jobb híján mit válaszolhattam az érintett leányzónak? Fürödni itthon is lehet, forintért.

Na, de vissza a címhez, valóban igen sokszor utaztam egyedül. Előnye volt, hogy saját érdeklődésem alapján állítottam össze az útitervet, és jártam végig a látnivalókat. Nem korlátoztak mások igényei, kívánságai, a magam ura voltam. Persze jó lett volna egy hozzám közeleső valakivel gondolatokat váltani a neked-hogy-tetszik szellemében. Erre egy körutazásom tizedik napján éreztem rá, amikor kicsit nyomasztott, hogy magyarul legfeljebb csak káromkodhattam. De hát valamit valamiért.

Röviden, jó lehet a magányosság egy utazáson, ha az embert annyira hajtja az egyéni érdeklődés, az újat felfedezés varázsa, hogy el tudja azt viselni.

A velencei Doge-palotában szántam azokat a túristacsoportokat, akik vezetőjükkel végigszáguldottak a termeken, míg én békésen üldögéltem egy fal mellett álló padon, és kedvemre nézegettem a falakat borító szép, mozgalmas, szines freskókat. A fegyvertárban ámulva néztem a tárlókban felhalmozott kézifegyvereket, vizsgálva szemléltem, nézegettem őket. Fejben ki is számoltam mekkora sereget lehetett ezekkel felfegyverezni. Nagyon kényelmesnek találtam ezt a magányos szemlélődést, mikozben a teremőrök monotonan ismételgették: Non toccare! Non toccare! Vagyis hogy nem szabad hozzányúlni a kiállított tárgyakhoz.

Végeredményben soha nem bántam meg az egyedül-utazást, még akkor sem, ha a magányosság érzése el is fogott olykor. Persze ez függ az ember egyéniségétől, irányultságától. Nekem úgy látszik megfelel.

A macok, vagy tócsni néven ismert lepényről

szombat, április 29, 2017 Posztolta artcopy 08:36

A mi vidékünkön mackó néven ismert ez finom, laktató lepényke, mely reszelt nyers krumpliból, lisztből és tojásból áll. Lengyelországban is szinte nemzeti étel lehet, mert majd minden tejivóban készítik a hasábburgonyával együtt. Ottjártamkor gyakran betértünk hát valamelyik mlecny bárba egy gyors vacsorára, amikor is egy dupla adag plackit (ez a macok lengyel neve) és dupla adag hasábburgonyát rendeltünk fél liter kefírrel, s ebből bőségesen bevacsoráztunk. Nagyon tetszett, hogy szinte mindenhol lehetett kapni, mert igen csak szeretem a mackót. Meglocsolták tejföllel és mindig frissen sütött volt.

Mint mondtam gyakran ez volt a vacsoránk, melyet egy hazafelé menet vásárolt füstölt heringgel koronáztunk meg (a kis árusító üzlet épp útba esett, és a hering mindig friss, élvezetesen szaftos volt). Nem is értem a jó honfitársainkat, akik szerint Lengyelhonban nem lehet jől étkezni, hiszen számtalan, a magyar ízlésnek is megfelelő, és finom ételük van. (Talán csak nem töltenek elég időt azon a vidéken, hogy mindent kipróbáljanak.)

Mivel én és a kollégám több mint három hónapot töltöttünk a sziléziai Wroclaw-ban, nekünk volt elég időnk, hiszen a napi kétszeri étkezést (a reggelit igen gyakran kihagytuk, mert így fél órával tovább lehetett aludni) többnyire ilyen gyorsétkezdékben ejtettük meg. Ha ritkán reggelizni tértünk be valahová, akkor kakaót ittunk kiflivel. Ezzel egyszer megjártam, mert a kakaóm helyett meleg, köménymagos céklalét kaptam, hiába tiltakoztam ellene. A lengyelek elterjedten isszák ezt, de nekem nem ízlett. Mint ahogy a Zakopaneban kapott, az utcán frissen készített téglaszínű natúr répalé sem. Viszont nagyon tetszett, hogy mindenhez esznek salátát, és választék van bőven. Én ugyan nem vagyok nagy salátapusztító, de a tejfölös reteksaláta finom volt.

Talán ennyiből is kiderül, hogy nem kell kétségbe esni az étkezés miatt, ha a polákoknál járunk. Sok finom ételük van, és gyakran használják az erdei gombát mártásokban, a vadhúst, s még az unalmas káposztát is meg tudják bolondítani füstölt hússal, kolbásszal és fűszerekkel. A golonka pedig (füstölt, főtt sertéscsülök krumplival vagy sárgaborsó pürével) szintén nagyon finom.

Menjünk hát bátran a barátságos Lengyelországba, és próbáljuk ki ételeiket. Nem fogjuk megbánni!

A hónap videója 12. április - Floyd Spanyolországban 4 - Baleár szigetek

vasárnap, április 9, 2017 Posztolta artcopy 08:20

Floyd "egy szép adag, salátával körített grillezett szardínia elfogyasztása után" megérkezik a Baleár-szigetekre, ahol autentikus helyi ételeket főz, például a négyféle húst, zöldségeket és rizst tartalmazó arros brutot, a báránymájból készülő fritast, és két egytálételt angolnából és tőkehalból.

A film megrendelhető a következő címen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-spanyolorszagban-1-7-resz-t298113

Nemzeti ünnepünk, március 15.

péntek, március 17, 2017 Posztolta artcopy 07:25

Ismét itt a március, enyhülnek a téli hidegek és reményt kelt a tavasz jövetele. Kertünkben lassan elvirágzik a hóvirág, már az ibolya is kezd nyílni. És eljött nagy nemzeti ünnepünk, a március 15.

Kis falunkban csak egy koszorúzási ünnepséget rendeztek, és a kisiskolások ünnepi műsorát. Mi inkább a központi pesti műsort néztük - szokás szerint - a TV-ben. Szép volt, mint mindig. A pesti főpolgármester és a miniszterelnök beszéde is hagyományos volt. Gondolatébresztő, tovább gondolható. Valóban forradalmi szelek fújnának ma is Európában? Lehet. Hiszen az új birodalom, az Únió egyre csak ledorongol bennünket a ki tudja milyen érdekeket követő rendelkezéseivel. Nem tudom hová vezet mindez, de nagy a gyanúm, hogy ha így megy tovább, lesz még itt fogak csikorgatása, de mennyire! Mintha csak szándékosan a saját sírjukat ásnák.

Elszomorított - majdnem azt írtam, hogy dühített - annak a kis törpe pártnak - a nevét sem tudom - fütyülős demonstrálása, akik megpróbálták ezt az ünnepet is ellehetetleníteni. Szavuk nincs az országos politikában, ötletük sincs az állapotok jobbá tételére, csupán ellenkezni tudnak. Szánalmasak, mint az ellenzék mindösszesen. Több szót nem is akarok vesztegetni rájuk.

Vajon a márciusi ifjak hajdani múzeumkerti rendezvényén is voltak "ellentüntetők"? Kétlem. Akkor, ott csak a lelkes, reménykedő, újat, a nemzet felemelkedését akaró magyarok jelentek meg. Milyen felemelő érzés lehetett mély levegőt venni a szabadnak remélt levegőből!

Hát higgyük most is, hogy országunk szabad, vegyük és érezzük a szabad levegőt, és söpörjük félre a kishitűeket, az idegenek emlőjén csüngőket. Emeljük fel a fejünket, és higgyük, hogy Magyarország újra szép lesz, s "méltó régi nagy híréhez!"

Adja Isten!

Váratlan kommentek...

péntek, március 10, 2017 Posztolta artcopy 08:03

Szinte egyik napról a másikra kommentek lepték el az egyik bejegyzésemet, a "Választásra készülünk" címűt. Nem ám valamiféle vélemények, hanem egytől egyig nem kattintható linkek. No, nekem nincs annyi időm és türelmem, hogy ezekkel bíbelődjem, igy hát ott maradnak céljukat vesztetten.

A választás. tudom, mindig megosztja az embereket, de hát éppen ezért szeretnék megismerni különféle véleményeket, amelyeket tulajdonosaik birtokolnak, jónak, követendőnek tartanak. Értem ezalatt a tiszta eszméket, melyek mentesek az emberi rossztulajdonságoktól. Persze, mondod te, hol élsz, szerencsétlen? És hiszel még a Mikulásban is?

Be kell vallanom, hogy utópisztikus álom hinnem a tiszta eszmékben. De hinni kell, mert enélkül már ma felakaszthatnánk magunkat. És el kell ismerni, az ember már csak olyan amilyen. Sok jóból, és sok rosszból összegyúrva. Önös érdek - ami, valljuk be, valahol érthető- de hiányzik a tolerancia, a megértés, az önként vállalt lemondás. Ennek hiányát látjuk mindenhol. Farkastörvények uralják a közbeszédet is.

Azért érdekelne milyen indíttatásból helyeznek el tömegesen ilyen használhatatlan linkeket itt egyesek. Mi a céljuk vele (amit egyébként nem érnek el)?

Valamire való hozzászólást, megjegyzést ezidáig ugyanis nem találtam a blogban, pedig bizonyára gondolatokat is ébresztenek a bejegyzettek. Ezért hát továbbra is arra biztatom olvasóimat, bátran írják meg véleményüket, jót rosszat egyaránt.

Aki pedig a használhatatlan linkeket bogarássza, hát legyen több szerencséje, mint nekem.

(A kommenteket és a bejegyzést egyébként töröltem.)

A hónap videója 11. március - Floyd Spanyolországban 3 -Katalónia

csütörtök, március 2, 2017 Posztolta artcopy 07:25

Folytassuk Floyd felfedező útját következő állomására.

"Katalónia! Miró, Jose Carreras, Pablo Caselles és Salvador Dali szülőhelye. Az isteni sonkák és hegyi sajtok, csodálatos borok, kedves templomok, és a Dél-Pireneusokban fellelhető román stílusú épületek földje. Ahogy a baszkok, a katalánok is harcolnak a függetlenségükért, és büszkén őrzik hagyományaikat itt, Spanyolországban" - lelkendezik Floyd, aki amellett, hogy mások konyhájába is bekukkant, maga is főz disznóbabot oldalassal, pat a colt, vagyis burgonyát káposztával, valamint katalán csirkét kétféle változatban is.

A film megrendelhető a következő címen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-spanyolorszagban-1-7-resz-t298113

A látogatottságról...

csütörtök, február 9, 2017 Posztolta artcopy 10:22

Minden reggel meg szoktam nézni az előző  nap látogatottságát. Mint már írtam is, hetente több százan olvassák bejegyzéseimet. Jó érzés ez, úgy látszik, érdekli az embereket, amit írok. Gyanítom ugyan, hogy ezek vissza-visszatérő érdeklődők, de hát a több mint száz bejegyzésből van mit szemelgetni.

Mára ellepett minket a hó, fehér lepel borult a házakra, fákra, bokrokra. El is határoztuk fiammal, hogy kis körsétát teszünk a faluban, és fényképezünk. Szép ez a havas téli táj, csak ne lenne olyan hideg. Én ugyanis napimádó vagyok, ez a téli hideg nem nekem való. Beszorulunk a házba, többnyire nincs mást tenni, mint táplálni a tüzet, és készülődni a tavaszra, a jobb időre. (Már el is készítettem az idei ültetési tervet a veteményesbe, és a palántázásra váró magok listáját bő fajtakínálatomból. Néhány általam kedvelt és kipróbálásra szánt fajtát ugyan hely hiányában ki kellett hagynom, ezt nagyon sajnálom.)

Most vissza a látohatottsághoz.

Hiányolom ugyan a hozzászólásokat, de ezt már megszoktam. (Úgy látszik látogatóim csak olvasgatni szeretnek, a megjegyzések írásához nem fűl a foguk.)

Nos, tehát a látogatottság. A szép számú látogatónak nagyon örülök, annál is inkább, mert különösebben nem propagálom a blogomat. (Talán a Facebook-on tettem egy bejegyzést erre vonatkozóan.) Ezért hát nagy öröm számomra, hogy minden különösebb reklám nélkül ilyen szép eredményt érek el.

Mivel tehát a megjegyzésekre nem támaszkodhatom, a statisztikát veszem alapul, vagyis azt, hogy mit olvastak legtöbben. Ebben az utazási emlékeim leírása vezet, tehát úgy gondolom, ez érdekli leginkább olvasóimat. Akkor tehát ilyen tartalmú írásokat kell feltennem. Nos, ezentúl megpróbálok ilyeneket közölni.

Most készülök egy megbeszélésre az egyik utazási irodával, ahová távmunkában keresnek utazásszervezőt, s mivel ehhez azt hiszem értek, hát jelentkeztem. Remélem a megbeszélés számomra eredményes lesz, s ha igen, majd erről is beszámolok. (Sokféle elképzelésem van, amivel fel lehet lendíteni egy utazási iroda forgalmát, előadom ezeket is, talán akceptálják.)

A blogommal is ez az elképzelésem, hogy valahogyan pénzt csináljak belőle, de ezideig minden próbálkozásom dugába dőlt. (Helyesebben nem sikerült olyan ingyenes blogszerkesztő fórumot találni, amelyen meg lehetne oldani az előfizetést.) Talán tud valaki segíteni ebben?

No, be is fejez ezt, azzal, hogy következő bejegyzéseim talán vidámabbak lesznek.

 

A hónap videója 10. február - Floyd Spanyolországban 2 - Baszkföld

csütörtök, február 9, 2017 Posztolta artcopy 09:33

"Amíg a britek folyton az időjárásról beszélnek, az amerikaiak az egészségről, az ausztrálok a sportról és a szexről, addig itt, Baszkföldön az étel a legfőbb téma. Arról folyik a csevely, hogy kell elkészíteni a tökéletes ragut, hol találni a legfrissebb tapast, vagy hogy melyik halnak van éppen szezonja. Van itt egy régi mondás: délen olajban sütnek, középen kemencében, északon viszont tudnak főzni. Ezt nyilván a baszkok találták ki." Így indítja a jókedvű Floyd baszkföldi túráját, hogy aztán olyan egyszerű, de különleges ételeket főzzön nekünk, mint a nyúl paprikával és fokhagymával, a burgonyás tonhal vagy a báránysült.

A videó megrendelhető az alábbi címen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-spanyolorszagban-1-7-resz-t298113

A hónap videója 9. január - Floyd Spanyolországban 1 - Galicia

hétfő, január 2, 2017 Posztolta artcopy 12:08

Itt az új év, s mivel Floyd gasztronómiai kalandozása Olaszországban befejeződött, folytatjuk útját Spanyolországban. Itt is hasonlóan érdekes étkezési szokásokat, remek ételeket mutat be, a tőle megszokott módon.

Kísérjük hát figyelemmel ezeket a gasztro-kalandokat, melyek részeit hónapról-hónapra felteszem ide blogomba.

A videó megrendelhető az alábbi címen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-spanyolorszagban-1-7-resz-t298113

Emlékezés a nyárra...

vasárnap, december 25, 2016 Posztolta artcopy 09:58

Nemigen szeretem a telet. Fázós, legtöbbször latyakos, többlet energiát igénylő, morcos. Sohasem rajongtam a téli kedvtelésekért, sielésért, korcsolyázásért, hógolyózásért. Rengeteg ruhát kell magunkra venni,mégis fázunk, a fák, bokrok csupaszon dideregnek, bizonyára ők sem szeretik ezt az évszakot. (Az iskolában hajdanán azt tanultuk, ilyenkor pihen a természet. Már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy mi van a trópusokkal? Ott nem kell pihenni a természetnek? Mindenesetre furcsa.)

Ezért hát - mit tehetek egyebet - a hideg téli napokon napsugaras nyári napjaimra emlékezem. Ezek az emlékeim segítenek a zimankós télben, hogy túléljem a borongós, barátságtalan időt. Lehet, hogy most sokan elitélőn csóválják fejüket - főként a síelést, korcsolyázást kedvelők - de hát én már csak ilyen vagyok. A telet meghagynám az előbb említetteknek.

Mennyire más a nyár, a maga szívet melengető melegével, a virágok, lombok áradásával, a patakok vidám csobogásával. Igazi embernek való időszak. Ezért hát most, amikor fázósan dörzsölöm kezeimet, rá emlékezem. Talán ez is felmelegít kicsit.

Gyermekkoromban jókor reggel felkeltem, jól bereggeliztem, és mentem ki a hóstyai ház nagy udvarára, játszani. Vakáció volt, kedvemre élhettem kedvteléseimnek. Labdázás, fáramászás, állataim ellátása - mindig voltak állataim, nyulak, selyemhernyók, tyúkok, pulykák - egyszóval voltak teendőim is. Ezeket azonban - ma úgy mondanák - hobbyból tettem, bár hoztak is némi hasznot a konyhára.

Sok évvel később aztán megismertem a tengerparti nyarakat is. Az volt az igazi! A tengeri szél enyhítette a forróságot, s ha az embernek mégis melege lett, hát hűsölésre ott volt a tenger. Néha hosszú időn át bámultam a fodrozódó, hullámzó vizet, belegázoltam, és apró rákokat, csigákat, kagylóhéjat szedtem. Órákig el tudtam szórakozni ezzel. Az járt a fejemben, hogy én bizonyára rossz helyre születtem, mert imádtam a tengert. Ide kellett volna születnem. Vagy lehet, hogy előző életemben tengerparti ember voltam. Velencében, Nápolyban, a csodás Capri tengerpartján, vagy a Róma melletti Ostiában szinte szárnyaltam a tenger látványától. Nem tudtam betelni a vizen lassan úszó csónakok, bárkák, hajók látványával. Mind mind életem nagy élnényei  voltak.

Hát ezeket az emlékeimet idézem fel hideg, fázós téli napjaimon, hogy melengessenek. Jók voltak, szépek voltak ezek a tengerparti nyaralások, és magamnak csak azt kívánom, hogy bárcsak lenne még alkalmam élvezni őket újra.

Gasztro-filmjeim

hétfő, december 12, 2016 Posztolta artcopy 09:59

Már eddig is elég nyilvánvalóvá vált, hogy egyik hobbym a gasztronómia. Szeretek jókat enni, és jókat főzni-sütni. Amikor az idő engedi a szabadban, bográcsban, egyébként a konyhában űzöm ezt a nemes tevékenységet. Ha időm nem engedi, csak egy egyszerű spagettit készítek valamiféle szúgóval, amolyan magyar módra, de én szoktam készíteni a karácsonyi bejglit is, meg a jóféle halászlét. (Kétféle bejglit sütök, diósat és mákosat. A diótöltelékbe narancshéjat reszelek, és a darált diót baracklekvárral lazítom, főzőm fel, a mákosba pedig citromhéjat teszek, és valamilyen sötét színű lekvárral lazítom. Próbáljátok meg, így isteni lesz a bejgli!) A halászlé - inkább csak egyszerű halleves - a  halfejből és farokból, és néhány szelet halhúsból, meg halbelsőségből készül. Sózom, borsozom, kicsi csili - én csípősen szeretem - és piros paprika adja a jó ízét. (Néha némi tésztát is főzök bele, de ez gyakorta elmarad.)

Az idén a hallevesen és a bejglin kívül még töltött tojást is csinálok. A tojások tölteléke a főtt tojássárgája elkeverve fűszerekkel, májkrémmel, némi vajjal. De nagyon finom villával szétnyomkodott füstölt sprotnival is. Ezt töltöm a főtt tojások félbevágott fehérjébe, és francia saláta ágyra teszem. Nagyon finom!

Webshopomban sok-sok egyéb mellett gaszto-filmek is találhatóak a gyűjteményemből. Magam is sokat tanultam belőlük, számos ételt ki is próbáltam. Ezek az alábbi linken találhatók:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/gasztro-filmek-k30783

 

Remélem már mindenki megtervezte a karácsonyi asztal étrendjét - mint magam is - és kellemesen fognak telni az ünnepi napok. (A hozzá készülődés fáradalmait is elfelejtjük a szépen terített asztal mellett, miközben szeretteink élvezettel fogyasztják ételeinket.)

A hónap videója 8. december - Floyd Karácsonya

csütörtök, december 1, 2016 Posztolta artcopy 08:15

Lassan közeleg a Karácsony, így az ehavi videó is karácsonyi hangulatú lesz. Ezzel a videóval kívánok minden kedves olvasómnak békés, boldog, meleghangú karácsonyi ünnepeket!

És az ünnep különlegességét kiemelve most felteszek ide mégegy videót,  Hugh Fearnley-Whittingstall "karácsonyos" filmjét.

(Januártól pedig újra jön havonta a Hónap Videója, Floyd spanyolországi gasztro-kalandozásaival.)

 

A videó megrendelhető az alábbi címen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-karacsonya-t440720

A videó megrendelhető az alábbi címen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/kapa-kasza-karacsonyfa-t440722

Ismét vesszőparipám, a gasztronómia...

péntek, november 25, 2016 Posztolta artcopy 08:36

Képtalálat

Mint a Róma közösségi oldalán (http://orokvaros.network.hu/forumtema/etterem-jo-helyek) olvasható, már Rómában is kapható a világ legjobb pizzája a Da Michele pizzeriában.

Erről eszembe jutnak itáliai pizzás élményeim. Az eddigi legjobb pizzát egy nevenincs kis pizza-sütödében ettem Nápolyban. Négy vagy hat asztal, a helyiség végében amolyan búboskemence formájú sütő alkalmatosság, előtte pult, rajta tésztakupacok, tálak. A rendeléstől számított öt percen belül (mértem az időt) előttem állt a hatalmas tányérra helyezett étel. (Az étlapon vagy húszféle pizza volt felsorolva.) Kértem még egy negyed liter fehérbort, és nekiláttam az ebédre szánt pizzámnak. (A bor felejthető volt, kénes ízű.) A pizza viszont óriási, és nagyon finom.

Rómában már nem volt ilyen szerencsém egy gyorsétkezdében. Igaz, csak pizzát árultak, ami előre elkészített volt, és mikróban melegítették fel. (Lehetett volna több eszem!) Kemény volt, és meglehetősen ízetlen. Ezután félretettük a pizzával való barátságunkat, és inkább a általam annyira kedvelt gnocchit preferáltuk.

Aztán ettem még pizzát Firenzében is, amit különös módon tepsiben sütöttek, és szeletelve árulták az adagokat. Papírba tekerve, az utcán sétálva ettük meg. Nem volt rossz.

Most, hogy , megjött a hír a híres nápolyi pizzáról, azért ezt megkóstolnám. Igaz csak kétfélét készítenek, de azt frissen, és a beszámolók szerint igazi nápolyi hozzáértéssel.

Vajha eljutnék még egyszer Rómába, és falatozhatnék ebből az igazi pizzából!

A hónap videója 7. november Szicília

hétfő, november 7, 2016 Posztolta artcopy 08:44

Floyd következő, és egyben utolsó állomása gasztronómiai túráján Szicília. Ezzel zárja sorozatát a híres szakács, és ajándékoz meg bennünket néhány különleges recepttel.

Az utazás utolsó állomása tehát Szicília. Floyd először a nyugati parton fekvő Marsalába tart, ahol annak idején Garibaldi partra szállt, hogy megkezdje Olaszország egyesítését. Itt a híres olasz borral, a Marsalával készíti el az egyik legfinomabb desszertet, a zabaglionét, vagyis a borhabot. Majd sorra kerül - életében először - egy klasszikus pizza, hagymával, gombával, szalámival és sok-sok mozarellával. Trapanitól délre csodálatos sólepárlókat találni, így itt sóban sült halat állít elő, citromos mártással. Favignana, a legnagyobb sziget ételein meglátszik az észak-afrikai hatás. Egyik kedvencük a halas kuszkusz, ezt is bemutatja a mester, Marettimón pedig az első tavaszi borsóból készült pisellit főzi meg csirke, sonka, répa és tej hozzáadásával.

A videó megvásárolható a következő cimen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-olaszorszagban-7szicilia-t297729

 


Újabb metszeteket tettem föl...

hétfő, október 24, 2016 Posztolta artcopy 12:01

 

Mivel szeretném megnyerni látogatóimat metszeteimnek, ezért közlöm, hogy újabb képeket tettem fel a Facebook-os oldalra (https://www.facebook.com/ArtCopy-St%C3%BAdi%C3%B3-123650811081692/photos/?tab=albums).

Mint már valószínűleg írtam, ezek a metszetek az 1800-as évek végén keletkeztek, és sehol nem láthatók, mert egy könyvsorozat számára készültek. Nagy-Magyarország városait, várait, tájait, népéletét ábrázolják. Ám nekem a mintegy 400 metszet között vannak lengyel, cseh- és morva-országi, itáliai, s még kínai metszeteim is. Egyediek és különlegesek.

Mindezek kiválóan megfelelnek lakások, nyaralók, irodák, közösségi terek díszítésére.

Ha tehát valaki azt akarja, hogy látogatói megcsodálják és irigyeljék dekorációjáért, keressen engem, rendeljen metszeteimből, és a hatás nem marad el!

Ahol a metszetek láthatóak: https://www.facebook.com/ArtCopy-St%C3%BAdi%C3%B3-123650811081692/photos/?tab=albums

A hónap videója 6. október Calabria

hétfő, október 3, 2016 Posztolta artcopy 12:34

Folytatjuk utunkat Floyddal Itália varázslatos tájain, és jó ételekkel ismerkedünk.

A csodálatos hegyekkel, völgyekkel, tarkított Calabriában Floyd ellesi a sajt- és kolbászkészítés titkát, és ezúttal csupa egyszerű ételt készít: elsőként babgulyást sertéscsülökkel, répával, kakukkfűvel, petrezselyemmel és babérlevéllel ízesítve. A hegyek felé tartva aztán vesz egy darab vaddisznóhúst, amit páclében főz meg és paradicsomszósszal tálal. Végül grillezett sertéshússal és egy klasszikus olasz levessel, minestronéval lepi meg saját magát.

A videó megvásárolható az alábbi címen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-olaszorszagban-6calabria-t297724

A hónap videója 5. szeptember Puglia

vasárnap, szeptember 4, 2016 Posztolta artcopy 08:34

Floyd következő állomása Puglia tartomány. Olaszország nagy részétől eltérően Puglia a síkságok tartománya, a végtelenbe nyúló földek egységét csak néhány kőfal bontja meg, amely az ősi olajfaligeteket védi. Floyddal el is látogatunk egy olajkészítő üzembe. Traniban, amely egyike a Puglia tengerpartjára települt számtalan kikötővárosnak, a mester főz egy paprikával, fokhagymával és paradicsompürével készített kagylót. Nociban, ahol hetente egyszer utcai vásárt tartanak, szalonnával, friss disznóbabbal, garnélákkal és spenóttal tálalt tagliatelle kerül sorra, majd az út következő állomásán, egy farmon jellegzetes helyi ételt készít: nyulat vadász módra, olajbogyóval és kapribogyóval. Az epizód a "salt in bocca" receptjével zárul, ami nem mást jelent, mint: "Ugorj a számba" - vagyis pármai sonkával és langusztával töltött borjútekercs.

A videó megvásárolható az alábbi webcímen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-olaszorszagban-5puglia-t297718

Statisztika erről a blogról

szombat, augusztus 13, 2016 Posztolta artcopy 20:58

Egy havi statisztika példaként, a többi hónap is így, vagy még jobban alakult.

Elmúlt havi adatok


Adatok táblázatban:

napOldalletöltések száma (PI)Látogatók száma
Jul 22 
12 12
Jul 26 20 20
Jul 24 26 22
Jul 14 32 32
Jul 21 35 27
Jul 18 39 39
Aug 06 40 40
Jul 16 43 40
Aug 12 43 36
Aug 10 47 39
Jul 13 54 54
Jul 19 54 50
Aug 04 55 54
Jul 23 66 66
Jul 17 68 67
Aug 02 70 64
Aug 01 73 73
Aug 03 84 84
Aug 08 87 85
Aug 11 87 83
Aug 07 103 99
Jul 15 139 139
Jul 25 164 159
Jul 29 166 163
Jul 20 174 174
Jul 28 187 182
Jul 27 193 191
Aug 05 195 193
Jul 31 207 204
Aug 09 213 213
Jul 30 358 357

Minden nap megnézem az olvasói statisztikát, ami azt bizonyítja, hogy van egy olvasói bázisom, amiért külön köszönet jár az ide látogatóknak. Gondolom, heti több száz olvasó már elég szép eredmény. (Úgy látszik, szép számmal vannak, akiket érdekel mindaz, amit írok. Igaz ugyan, hogy legtöbben egy, esetleg két bejegyzést olvasnak egy alkalommal, de ennek is örülök.)

Erről jut eszembe: családtörténetem első fejezeteit már feltettem a netre, az érdeklődők itt olvashatják: http://kagylok.webnode.hu/

(Nincs ugyan még kész, vagyis nem írtam meg mindazt, amit szeretnék (Word-ben írom), de 60 oldal azért már készen van belőle.)

Igazán kiváncsi lennék azonban arra, vajon kik olvassák ezt a blogomat? Idősebbek, vagy vannak fiatalok is? És mi a véleményük az itt olvashatókról? Mert a látogatottság azt mutatja, vannak érdeklődők. Nem csodálom, mert az emberek - magam is - kíváncsiak. Egy személyes blog kicsit olyan, mint bekukucskálni idegen ablakokon, meglesni, mit és hogyan csinálnak mások, s ennek még tanulsága is lehet. Az embert a kíváncsiság, az érdeklődés viheti előbbre.

Erről is egy történet jut eszembe. Boldogult ifjúkoromban, többek között hosszabb ideig tanítottam az egri Neumann Gimnáziumban. Egy alkalommal nyugat-európai autóbuszos utazást szervezett az iskola vezetése. (Ez közvetlenül az EU-hoz való csatlakozásunk után történt.) Amolyan tanulmányi út volt, holland és német iskolákat látogattunk meg, ahol előadások keretében ismertették a tevékenységüket, s persze órákat is látogattunk. Maradt idő persze városnézésre is, és az említésre méltó eset Hollandiában történt. Egy Mönikendam nevű szép városkában volt a szállásunk, Amszterdam mellett. Estére kelve sétára indultunk szobatárs-kollégámmal a városba. Olyan hét-nyolc óra tájt lehetett, és hétöznap volt, ahogy emlékszem.

Hollandiában az ablakokon nincs függöny, az utcán járó belát a lakásba. Mi is kihasználtuk ezt, mint amolyan keletről jött idegenek. A házak földszintesek voltak, szépen karban tartva, némelyik díszes homlokzattal -  (Igazi kis ékszerdoboz volt ez a városka.) Az egyik házba bepillantva az ablakon át a következőt láttuk. A szobában négy-öt férfi és nő ült, mindegyikük kezében egy-egy zeneszerszám, és házizenéltek. Kis kamaraegyüttes volt ez, gondolom, barátokkal, szomszédokkal együtt.

Nem illő talán, de megálltunk az ablak előtt, s úgy néztük őket.

- Most nézd meg! - szóltam Jóska barátomhoz - Ezeknek egy egyszerű hétköznap este, a napi munka után még van kedvük házizenélni. (Hát ez lenne az európai lét, gondoltam irigykedve.) Ennyit a kíváncsiságról.

Nos, örömmel tölt el ez a látogatottság, és ösztönöz arra, hogy új és újabb bejegyzéseket tegyek ide. (Lehet persze, hogy máris soknak találják egyesek a több mint száz bejegyzést, de hajt a közlési vágy. Gondolom addig, amíg van mondanivalóm.)

Azonban únos úntalan eszembe jutnak még nem mesélt emlékeim, s ezek ösztönöznek az írásra. Vajon meddig lesz ez még így?

A hónap videója 4. augusztus Umbria

hétfő, augusztus 1, 2016 Posztolta artcopy 08:49

Folytatom a Hónap Videója sorozatot. Ez az augusztusi rész Floyd útjának negyedik állomásán, Umbria tartományban játszódik.

Umbriát gyakran Olaszország "zöld szíveként" emlegetik, és álomszép tájai sok festőt ihlettek meg. Umbria nem olyan híres, mint Toszkána, nem is ez az ország legnagyobb tartománya, de Floyd szerint az egyik legszebb. Orvieto az első állomás, ez a gyönyörű, ősi város Umbria sziklás szakadékai felett. Sokan a jó fehérbor és a gótikus katedrális miatt jönnek ide. Azt mondják, akinek mindkettő kijut naplementekor, az boldogan hal meg. "Mi lehetne nagyszerűbb, mint egy könnyű ebéd borjúval, szarvasgombával, marsalával, tejszínnel és vajjal?" - sóhajtja Floyd, akinek ez lesz az első elkészített étele itt. Ezt követi az umbriai tavaknál egy rozmaringos sült sügér, majd Castellóban egy édes-savanyú kacsa, ami ezek szerint nemcsak a kínai konyha jellemzője. Végül Torgianónál, a Rubesco bor hazájában marhát főz gombával és a helyi borral a szüretelőknek.

A videó megvásárolható az alábbi webcímen:

http://ebookshop.superwebaruhaz.hu/floyd-olaszorszagban-4umbria-t297717

És megint egészen más...távmunka

szombat, július 30, 2016 Posztolta artcopy 18:52

Most éppen belevágtam egy éppen induló távmunkába, remélve, hogy lesz is belőle valami haszon. Fizetni nem kell, egyelőre tagokat érdemes toborozni. A munka amiért fizetnek - és elég szépen - az video-filmek, reklámok nézegetése, esetleges véleményezése.

Már régóta keresek valamilyen megbízható távmunkát. Értem ezalatt azt, hogy nem szélhámosság, és valódi munkáért, tevékenységért hozzávetőleg általam arányosnak tartott bért fizetnek. És itt a lényeg az "arányosnak tartott" és "fizetnek"-en van.

Mivel régóta keresek ilyen munkát, ami fizetéskiegészítésnek - nálam nyugdíjkiegészítésnek - minősülhet, természetesen találkoztam sok-sok hirdetéssel, melyekben általában a "mézes madzagon" túl semmi nem volt található. Minden csábítót leírnak ezek a hirdetések, csak éppen a munkáról - ami a lényeg lenne - nem esik szó. Ma már szinte ránézésre el tudom dönteni, milyen hirdetésre érdemes érdeklődő válasz írni, s mikre legyinteni.

Azokkal meg szintén nem érdemes foglalkozni, akik induláskor pénzt kérnek valamiféle munka-leírásért, ismertetőért, dokumentációért. Nem én akarok fizetni, hanem én akarok pénzt keresni.

Erről eszembe jut egy osztrák könyvkiadóval történt esetem. Hirdetésükben elsőkönyves szerzőket kerestek, akiknek megjelentetését vállalták volna. Na, de hogyan? Többszöri levélváltás után kiderült, hogy fizetni kellett volna - és itt százezrekről volt szó - a kiadásért. Az összeg kb. a teljes nyomdai költséget jelentette volna. Miután én közöltem, hogy nem én akarok fizetni, hanem én akarok jogdíjat kapni, a levelezésünknek vége szakadt.

Nos, ez a mostani távmunka világ-vállalkozás, ez év júniusában indult, és mint írtam, föként reklámfilmek nézegetéséből áll (esetleg véleményezéséből). Csupán időt kell rá szánni és óránként 25$-t (gondolom ez a felső határ) lehet keresni. Sokféle kategória van, az illetmények is eltérőek. Szponzorálni is lehet, magunk alá csoportot szervezni, ami után ugyancsak részesülünk.

Nálunk még most megy a szervezés (beléptetés, regisztrálás), a létszámnak el kell érni egy limitet, de a helyzet biztató. Én minden esetre már elkészítettem egy toborzó, ismertető weboldalt, amint azt az alábbi link is mutatja


Akit érdekel ez a befektetés nélküli munka - csak idő kell hozzá - regisztráljon az alábbi link segítségével:
artcopy.THWglobal.com
(Fölül be lehet kapcsolni a magyar fordítást!)

Illetve nézze meg erről szóló weblapomat, ahol szintén lehet regisztrálni:

http://aranybanyam9.webnode.hu/

Ez a 100. bejegyzés

kedd, július 26, 2016 Posztolta artcopy 09:07

Hát megértük ezt is. Eddig száz bejegyzést tettem ide, amint látható - legalább is én látom - elég nagy sikerrel. Bejegyzéseimet hetente több százan olvassák, ami azt jelentheti, hogy érdekesnek, netán hasznosnak tartják olvasóim az itt leírtakat. (Én magam is kedvtelve olvasgatok olykor úti élményeket.)

Gyanítom, hogy főként vissza-visszatérő olvasóim vannak, akiknek érdeklődését felkeltették az írottak, igaz ugyan, hogy kommentet senki sem ír, a véleményüket megtartják maguknak (pedig kíváncsi lennék rá).

Ez hát amolyan jubileumi bejegyzés lenne. 2013 január végén kezdtem el ezt a blogot a Beköszöntővel (most néztem meg, magam sem hittem volna, hogy ilyen régen), azzal a késztetéssel, hogy egyéni utazás-szervezésről írjak. Aztán idővel ez amolyan élménybeszámolóvá alakult, mivel - úgy gondolom - az egyéni szervezésről minden fontosat leírtam. No, nem baj, láthatóan így is érdekesnek tartják ezt a blogot.

Írtam magamról és családunkról is, remélve, hogy így - ismeretlenül is - jobban megismernek, talán személyesebb lesz a blog.

Jó szívvel tanácsoltam az egyéni utazóknak a sok-sok fontos tudnivalót, hogy aki veszi a fáradságot és maga vág bele egy utazásba, annak megszervezésébe (tudom, sokan teszik), annak szempontokat adjak, eligazítást, bár mindarra, amit írtam minden józan gondolkodású utazó maga is rájöhet. De talán a tapasztalataim segíthetnek.

Aztán itt van a gasztronómia iránti vonzódásom. Nem vagyok hedonista, ha a szükség úgy hozza nagyon kevéssel is beérem, azonban, mivel az étkezések napjaink elengedhetetlen tartozékai, erről nem szabad megfeledkezni. Idegenben pedig módunk van a helybéliek étkeit fogyasztani, ami némi bepillantást enged a miénktől eltérő létbe. (Az esetleges plusz élvezetről nem is beszélve.) Persze én egy kicsit "túlhajtom" ezt, mutatja az a több mint ötven szakácskönyv a konyhapolcon, de hát sokféle hobbym közül ez az egyik.

Azért mégis csak az útonlevés a lényeg, az újdonság varázsa, a megismerés mákonya. És a visszatérések, az én kedvelt szórakozásom. Amikor már ismerős helyeket keresek fel újra és újra, az odatartozás mámorító érzésével.

Bár csak át tudnám adni ezt az érzést olvasóimnak is!